Társfüggőség és borderline személyiségzavar

A modernkor újabb szenvedélybetegsége, a társfüggőség ugyanolyan súlyos lelki problémákra vezethető vissza, mint az alkohol- és drogproblémák.

Ám ebben az esetben az érintettek túlnyomó többsége nő. „Nélküle semmit sem érek”, „ha elhagy vége az életemnek is”, „csak úgy tudok létezni, ha Ő mellettem van”. Ugye, ismerősek ezek a mondatok? Többségünk legalábbis már biztosan hallott ilyen, vagy ezekhez hasonló – dolgokat egy-egy olyan barátnője szájából, aki képtelen volt kilépni egy rossz kapcsolatból. Egy olyanból, amelyben a férfi megalázta, verbálisan, esetleg még fizikailag is bántalmazta. A külvilág számára ép ésszel felfoghatatlan, hogy a nő miért tart ki mégis gyakran szenvedélybeteg párja mellett. Az ilyen esetek túlnyomó többségében sem az érintett, sem annak környezete nincs tisztában vele, hogy szenvedélybetegséggel van dolguk – méghozzá társfüggőséggel. Illetve a személyiség zavarával. Ez lehet dependens vagy borderline, amelyek küönböző módon, de a társfüggőséget okozzák.

 

Veszedelmes viszonyok

– A szaknyelvben a kodependencia – vagyis a társfüggőség – a kevert személyiségzavarok kategóriájába tartozik. Az illető saját igényeinek alárendelésével, csupán a másik igényeit elégíti ki, miközben szorong a partner elvesztésétől, és emiatt állandóan megpróbálja túlkontrollálni őt. Úgy érzi ilyenkor, hogy párjával együtt önmagát is elveszíti, hiszen személyiséghatárai összemosódnak a másikéval. Mindenkiért felelősséget vállal, ugyanakkor önmagáért képtelen megtenni ugyanezt. Gyakori, hogy olyan méltatlan kapcsolatban él – szenvedélybeteg vagy bántalmazó partnerével – amelyből nem tud kilépni, mert függő, önigazolást keres: miszerint a másik életképtelen nélküle. Igazából ő maga veszíti el önazonosságát, ha elveszíti a kapcsolatot – mondta a jelenséggel kapcsolatban Geist Klára, tanácsadó szakpszichológus. A pár- és családterapeuta szerint a társfüggőkre jellemző az önmagukért való felelősségvállalás, az autonómia hiánya. Ezek az emberek képtelenek a kiegyensúlyozott, stabil, felnőtt kapcsolatra. Társas viszonyukat a túlgondoskodás és az elutasítás váltakozásával lehet leginkább leírni.

 

A nők „betegsége”

Geist Klára azt is kifejtette, hogy társfüggőség leginkább az éretlen személyiségű, kora gyermekkori traumákat elszenvedett embereknél alakul ki. Az egyensúly nélküli, csonka családok – ahol a szülők bizonytalanok szerepükben, esetleg az alkoholizmus és a bántalmazás is teret kap – egyre több ilyen egyént bocsátanak útjára.

Mivel a szülők viselkedése miatt sérül az alapbizalom és a biztonságigény, ezért a tőlük való leválás is problematikus lesz. A beteg retteg a gyermekkorra visszavezethető elutasítástól, elhagyástól, sérüléstől, megszégyenüléstől. Emiatt egyfelől képtelen lesz megfelelően képviselni a felnőttkori kapcsolataiban a saját érzelmi igényeit és érdekeit, másfelől kényszeresen törekszik olyan dolgok, események és személyek kontrollálására, amelyek nem befolyásolhatók számára. Ezekből a jelekből könnyen kitalálható, hogy inkább a nők az érintettek. Már csak amiatt is, mert a tradicionális női szereppel inkább hozható összhangba a társfüggőség. A férfiak, ehelyett másfajta függőségekben – alkohol, drog és játékszenvedélyben – érintettek.

 

A következmények súlyosak

A személyiség éretlensége az életvitel más területein is megjelenik: az önállótlanságban, a problematikus életvezetésben, a mártíromságban, a saját élet hiányában. Az illető mindig egyfajta áldozat szerepben van jelen a kapcsolatokban. A partner, a társas interakció hiányától pedig szorong, a személyiség szétesik s újabb társfüggőségbe sodródik, egy következő szenvedélybeteg partner oldalán.

A kodependencia rendszeres terápiával kezelhető. Ma már olyan lehetőségek is adottak a betegek számára, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy az illető differenciáltabb, érettebb személyiségként újra tudja építeni életét, kapcsolatait. Ugyanakkor a sikert senki sem garantálja – a