9 jel, ami arra utal, hogy társfüggők vagyunk + amit tehetünk ellene
Ki ne élt volna már át szívtépő, drámai szerelmet, amiért képes lett volna bármit megtenni?! Ezzel önmagában nincs is semmi probléma, az viszont nagyon fontos, hogy időben felismerjük, ha túl messzire mennénk egy párkapcsolatban. Ilyenkor merni kell kiszállni.
„Jól érzi magát velem, de még nem tudja pontosan, hogy mit érez. Időt kell adnom neki.” „Csak azért nem alszik velem szex után, mert jobban szeret egyedül aludni.” Ilyen és hasonló mondatokkal nyugtatja magát a szerelemfüggő, amikor láthatóan nem működik a párkapcsolata. A magánytól való félelem miatt bármeddig képes elmenni, hogy a közel sem tökéletes partnernek mentséget keressen. Íme néhány kulcsfontosságú jele annak, hogy szerelemfüggővé váltunk, vagy hogy egy mérgező párkapcsolatban élünk.
A társfüggő:
- Egy idő után elveszíti önmagát
Mivel a szerelemfüggő folyamatosan azon töpreng, hogy mivel tehetné még boldogabbá, elégedettebbé a másikat, egy idő után megfelelési kényszer jelentkezik nála, aminek következtében előbb vagy utóbb, de alárendeli magát a másiknak.
- Elhanyagolja a családot és a barátokat
Az ilyen típusú személy gyakran a párja beleegyezésével határozza meg azt is, hogy milyen időközönként találkozzon a barátaival és a családjával. Az a tévképzet él benne, hogy minden pillanatban a rendelkezésére kell állnia a másiknak, hiszen ez a titka a hosszú távú, tökéletes párkapcsolatnak.
- Olyanná válik, amilyennek a másik akarja
Gyakran előfordul, hogy a domináns fél elvárja a másiktól, hogy az ő kritériuma, igényei szerint változzon meg. A szerelemfüggők gyakran vonzódnak olyan nárcisztikus személyiségtípusokhoz, akik állandóan megszégyenítik vagy kritizálják, sőt azt is elfogadják, ha ők a felelősek azért, mert valami nem működik a kapcsolatban.
- Tudja, mégsem tesz semmit
A szerelemfüggő a sokadik találkozás után érzi, hogy ez az ember nem az a karizmatikus, attraktív és érzékeny személy, akiben az első pillanatban a nagy Ő-t látta. De hiába látja be, hogy akit ő elképzelt, az valójában nem is létezik, benne marad a kapcsolatban.
- Kételkedik magában
Egy idő után kívülállónak, kiegyensúlyozatlannak és összezavartnak érzi magát. Rendszeresen úgy érzi, hogy nem méltó a másik szeretetére. Sokszor fogalma sincs arról, hogy a folyamatos elégedetlensége saját maga felé mennyi energiát emészt fel.
- Tolerálja a másik rossz tulajdonságait is – később még több rossz tulajdonságot tolerál
A szerelemfüggő olyan tulajdonságokat is elnéz, amilyeneket azelőtt soha nem lett volna képes elviselni egy párkapcsolatban. Például elfogadja, ha a másik hónapokra eltűnik az életéből, majd amikor újra feltűnik, mintha mi sem történt volna, minden ugyanott folytatódik. Elviseli, ha nyilvánosan vagy kettesben megalázza a domináns fél, és egy idő után már az sem zavarja, ha figyelmen kívül hagyja a párja az igényeit, sőt, inkább saját magát hibáztatja a hiányosságai miatt.
- Folyton azon aggódik, hogy tetszik-e a másiknak
A másiktól függő ember állandóan azon töpreng, mivel tehetné boldogabbá, jobb kedvűvé társát. Egy idő után pedig megfeledkezik a saját, egyéni szükségleteiről, teljesen háttérbe szorítja a saját érzelmeit. Nem látja be, de ezzel a viselkedéssel épp az ellenkezőjét éri el: minél jobban a kedvében akar járni, annál kritikusabb lesz vele a másik fél.
- Figyelmen kívül hagyja a verbális jeleket
Meg sem hallja, amikor a környezete (látva a szerelemfüggő viselkedését a kapcsolatban) azt mondja neki: „Nézz magadra, totálisan megőrültél!”. Elutasítja a közeli hozzátartozók tanácsait, és egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan ebben az igazságtalan, egyoldalú kapcsolatban.
- Kifogásokat keres a másiknak, mentegeti őt
„Félreérted, azt ő nem úgy gondolta.” „Nem akart megbántani, csak véletlenül csúszott ki a száján ilyen.” „Csak azért ilyen morcos, mert úrrá lett rajta a téli depresszió.” Ilyen és hasonló mondatokkal mentegeti a szerelemfüggő fél a másik személyt.
Mit tehetünk?
Állítsunk fel határokat, és tartsuk is be azokat!
Figyeljük meg a legbensőnkben lezajló párbeszédet és a szokásainkat! Tartsuk tiszteletben az érzelmeinket, itt az ideje, hogy egy kicsit magunkkal is foglalkozzunk. Ne féljünk hangosan kimondani, ha nem tetszik valami.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a boldogtalanságunkat!
Ha a társunkkal együtt töltött idő húsz százalékában inkább szomorúnak, dühösnek vagy kiábrándultnak érezzük magunkat, érdemes elgondolkodni azon, hogy kell-e ez nekünk. Ha úgy érezzük, hogy a boldogtalanságon egyedül nem tudunk változtatni, forduljunk szakemberhez.
Tanuljuk meg önmagunkat szeretni!
Gyakoroljuk az önértékelést, az önszeretet és az önnevelést! Ne feledkezzünk meg arról, hogy amíg saját magunkat nem szeretjük eléggé, és nem fogadjuk el magunkat, addig a környezetünk felé sem tudunk boldogságot sugározni.
Engedjük szabadjára a bennünk élő gyermeket!
A bennünk élő gyermek nagyon sérülékeny, ezért szüksége van a feltétel nélküli szeretetünkre. A befelé áradó nyugalom még erősebbé és elfogadóbbá tesz.
Mindig legyünk őszinték!
Mondjuk ki nyíltan, ha valami bánt, legyen nyílt a kommunikációnk a másikkal, és várjuk el, hogy tiszteljen! Ha a másik fél szeret minket, akkor a legjobbat látja bennünk, és a legjobbat is hozza ki belőlünk.
Találjuk meg az egyensúlyt!
Győződjünk meg arról, hogy a kapcsolatban egyensúly van a két fél között! Nézzünk rá időközönként külső szemlélőként, ez segít abban, hogy meg is tartsuk ezt a helyzetet.
Ne lépjük át a saját határainkat!
A szerelemfüggőség a legbölcsebb embereket is hisztérikussá változtatja. Mindig tegyük azt, amit szeretnénk, ragaszkodjunk a saját elképzelésünkhöz, és ami a legfontosabb: ne hagyjuk, hogy sérüljön az önbecsülésünk!
Ki vagyok én?
Ne felejtsük el, hogy a másik viselkedése és szokásai csakis őt jellemzik, nem pedig minket definiálnak. Ne vegyük fel a kedvesünk tulajdonságait csak azért, mert azt gondoljuk, hogy így majd jobban fog szeretni.