Alkoholizmus és felépülés

Alkoholbetegnek tekintjük azokat az egészségügyi ellátásra szoruló rendszeres italfogyasztókat, akik italfogyasztásuk következtében személyiségi, magatartási, társadalmi életviteli formában súlyosan sérültek, az alkohollal pszichés függőségbe kerültek vagy/és szomatikusan is károsodottak. (…) Az alkoholbetegség multifaktoriális eredetű betegség, amelynek kialakulásában genetikai, biológiai, személyiségi és szociokulturális tényezők egyaránt szerepelnek.

Az alkoholizmus krónikus, progresszív, primer és halálos betegség. Önálló kórkép, tehát nem más betegség szövődménye, általában lassan alakul ki, férfiak esetében 12-15, nőknél 8-12 év alatt. Az alkoholizmus megfelelő kezelés híján a tapasztalatok szerint folyamatosan rosszabbodik, és előbb-utóbb – közvetlen, vagy közvetett okai, szövődményei miatt – a beteg idő előtti halálával végződik.

 

Az alkoholbetegség kialakulásának szakaszai:

A kezdeti (tüneti) fázis:

  • Prealkoholos fázis (az ivás eseti vagy folyamatos)
  1. feszültség, szorongás csökkentésére fogyaszt alkoholt
  2. tolerancia fokozódás jellemzi.
  • Prodromális fázis
  1. italfogyasztáshoz kapcsolódó emlékezetzavar (amnézia)
  2. titokban iszik
  3. az itallal való fokozott törődés
  4. kezdeti „mohó” ivás
  5. bűntudat kialakulása
  6. alkoholos téma kerülése
  7. gyakrabban jelentkező amnéziás állapotok.

Kritikus fázis:

  1. kontrolvesztés
  2. ivási magatartás racionalizálása
  3. alkoholizálása és az ennek megfelelő körülmények szociális nyomása
  4. nagyvonalúság és
  5. agresszív munkamódok kialakulása
  6. állandó lelkiismeretfurdalás
  7. abstinens periódusok
  8. ivási szokások megváltozása
  9. barátok elvesztése
  10. munkahelyi problémák
  11. alkoholra koncentráló magatartás
  12. érdeklődés vesztése
  13. interperszonális kapcsolatok átértékelése
  14. kifejezett önsajnálat
  15. menekülési stratégia a helyzetek megoldására (szökés)
  16. családi szokások változása
  17. indokolatlan indulati reakciók
  18. alkoholos italok tartalékolása
  19. táplálkozás elhanyagolása
  20. első kórházi felvétel
  21. potenciazavarok
  22. alkoholos féltékenység
  23. rendszeres reggeli ivás.

Krónikus vagy végfázis:

  1. prolongált intoxicatiók (tivornyák)
  2. kifejezett etikai hanyatlás
  3. gondolkodási zavar
  4. alkoholos pszichózis
  5. szociálisan alacsonyabb helyzetű ivócimborák (dekadációs ivás)
  6. technikai produktumok ivása (bármit megiszik)
  7. toleranciavesztés
  8. indokolatlan félelmek
  9. tremor (remegés, kézremegés)
  10. pszichomotoros gátoltság (az összetett mozgások kifejezett zavara észlelhető)
  11. kényszeres ivás
  12. vallási fantáziák kialakulása
  13. a racionalizációs rendszer csődbe jutása.

Az alkoholizmus hatékony kezelése nem a betegség „meggyógyítását” célozza (mivel az a tudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan), hanem a szüneteltetését, amit már kialakult alkoholfüggőség esetén kizárólag a teljes absztinenciával lehet elérni. Aki egyszer alkoholfüggővé vált, annak számára egyszer s mindenkorra elveszett a szociális, társasági alkoholfogyasztás lehetősége. Az alkoholbetegség és szövődményeinek kezelése évekig tartó főleg járó beteg ellátást, gondozást igényel. A kezdeti esetleges kórházi kezelés az alkoholmegvonási szindróma rendezése céljából 8-10 napot vesz igénybe (delirium tremens esetén sokkal hosszabb is lehetséges). Szövődménymentes esetekben a prognózist a további gyógykezelés elfogadása, a beteg motivációja befolyásolja.

Az alkoholmentesség abszolút követelmény a függőségben, relatív a káros használat esetében, mennyiségi követelmény lehet a kockázati alkoholfogyasztásban – de sohasem egyedüli: elérése, megtartása csak részeredmény, feltétele a teljesebb emberi jólétet jelentő rehabilitációnak. A sikerrel felépülni vágyónak ugyanis távolról sem csupán az a feladata, hogy csökkentse, vagy „abbahagyja az ivást”. Ez a lépés önmagában nem több, mint „elsőfokú változás”. Az alkoholizmus esetében ez szárazság és józanság alapvető különbségeként fogalmazható meg: a „száraz alkoholista” kétségbeesett erőfeszítéseket tesz arra, hogy ne igyon, de ebben az állapotban semmilyen örömet nem talál. Megváltoztatta a rendszer egyik elemét, de maga a rendszer (személyisége, gondolkodásmódja, életvitele, családi és munkahelyi környezetéhez való viszonya) változatlan maradt. Továbbra is az alkoholról szól az élete, csak most annak a hiányáról.

 

Száraz                                                                           Józan

megfosztottság érzése                                           megszabadulás érzése

“tartsd magad”                                                     „tedd könnyedén”

örömtelen élet                                                       örömteli élet

kiközösítettség érzése                                           új közösség

magányosság, egyedüllét                                     támogató csoport

stagnálás, visszacsúszás                                       személyiségfejlődés, építkezés

 

A „szárazsággal”, vagyis a szer puszta elhagyásával szemben a „józanság” jelentése a teljes absztinencia, vagyis lehetőség szerinti a teljes szermentesség (ami vonatkozik a választott szeren kívül minden más, függőséget okozó kémiai szerre vagy viselkedésformára) örömteli, boldog és derűs állapot, amelyben a szenvedélybetegnek már van jövőképe, és amelyben megkezdődhet a pótlólagos személyiségfejlődés.

Az alkoholbetegnek számára akkor nyílhat meg a felépülés felé vezető út, ha belátja és elfogadja saját betegségét, a józanodáshoz segítséget kér, és ennek mentén életmódjába beépíti azokat a változásokat, amelyek elengedhetetlenek a tartós absztinencia és józanság fenntartásához.

(Az Egészségügyi Minisztérium „Alkoholbetegség” szakmai protokolljának felhasználásával)