Elfogadható érzelmek gyermekeknél

Sokan megijednek az érzéseiktől, amikor rájönnek, hogy azok nem feltétlenül kiszámíthatóak és irányíthatóak. A pszichológia paradoxona pont az, hogy akkor tud oldódni, múlni egy negatív érzés, ha elfogadjuk, rá merünk tekinteni, megengedjük magunknak, hogy érezzük.

Az életünk során fontos, hogy el tudjuk fogadni az érzéseinket. Gyakran lehet azt látni, hogy megpróbáljuk elnyomni, tagadni, elfojtani azt, ami bennünk kavarog, ez viszont gyakran robbanáshoz vezet, amelyet már nem tudunk kontrollálni, sem az idejét, sem a módját.
Azonban, ha megfigyeljük, engedjük, megpróbáljuk kifejezni, az sokat segít a feldolgozásban, oldódásban.

Ha elfogadhatóak a negatív érzéseink, azáltal könnyebben tudnak oldódni. A hangban, szóban, alkotásban, művészeti tevékenységben való kifejezés, mozgás, sport, beszélgetés is segít.

Gondoljunk csak Szaffi meséjében a gonosz szereplőre, amikor egyre vörösebb lett az arca, a szolgája kinyitott a fején egy kis szelepet, amin távozhatott a gőz, ő pedig megnyugodott és ellazult. Ez jó példa arra, hogy ki kell ereszteni valamilyen módon a gőzt, a feszültséget, az érzelmeket, nem pedig elnyomni és elfojtani.

 

A gyermekeknél az idegrendszeri érést is figyelembe kell vennünk, vagyis kérhetjük, ráparancsolhatunk, elmondhatjuk, hogy hogyan viselkedjen, de nem biztos, hogy képes rá. Ha dühös, szomorú, csalódott, az érzéseiért ne hibáztassuk! Kérdezzük, és hallgassuk meg!

Ha a viselkedése nem adekvát, akkor arra természetesen reagálnunk kell, de előfordul, hogy időt kell adnunk neki ahhoz, hogy megnyugodjon, és csak azt követően tudunk valóban kommunikálni vele, addig nem érti meg a szavainkat, mert az aktuális érzelmi állapota nem teszi ezt lehetővé.

Jó lenne, ha korlátoznánk az agresszív tartalmak nézését.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogy az érzelmeiktől nem kell megijedni, azok elfogadhatóak.
Mutassunk példát arra, hogy minden nap hogyan fejezzük ki az érzéseinket, gondolatainkat. Minden este végezhetünk érzelmi és gondolat nagytakarítást. Tükröt tarthatunk neki, a visszajelzéseink és a viselkedés során a keretek kijelölése a felnőtt korukra is kihat.

Ne feledjük az idézetet: „…ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja” /Illyés Gyula: Bartók/