A szorongás kezelése

A szorongás és fajtái

A szorongás és fajtái

 

Szorongás kezelése

A szorongásos tünetek a leggyakrabban előforduló pszichés eredetű panaszok közé tartoznak napjainkban.
A szorongás önmagában természetesen még nem betegség – bárki átélheti, megtapasztalhatja testi és lelki tüneteit egy bizonyos szintet meghaladó stresszhelyzet esetén. Ez teljesen normális reakció, a mindennapi élet velejárója.

 

A szorongásos zavarok előfordulása

A pánikbetegeknél jellemző a fokozottabb önmegfigyelés, valamint a testi érzetek túlértékelése. A pánikzavar előfordulási gyakorisága 2,5-3,5%, a két nem közti megoszlás tekintetében pedig a nők „vezetnek”: náluk 2-3-szor gyakrabban fordul elő. A pánik tünetei általában a húszas évek elején jelentkeznek először, és nincsenek szoros összefüggésben a szociális státusszal. Az agorafóbia előfordulási gyakorisága 4-6 %, és ez a szorongásos zavar szintén a nők körében gyakoribb. A szociális fóbia előfordulási gyakorisága kb. 3-8 %, míg az egyes specifikus fóbiáké 6-11%.

A szorongás kezelése – miként minden pszichés probléma kezelése – a kialakulás okainak feltárásával kezdődik.

 

A szorongásos zavarok okai

A szorongásos zavarok kialakulásának háttere csupán részben tisztázott: az orvostudomány biológiai (agyi hírvivő molekulák, stresszhormonok), genetikai, pszichológiai, valamint környezeti (életesemények) tényezőknek tulajdonít szerepet. A pánikbetegek rokonai között ötször nagyobb az előfordulási gyakoriság. A rosszullét egyes kémiai szerek (koffein, yohimbin, laktát) révén is provokálható, akár egészséges egyéneken is, de a pánikra hajlamos egyének nagyságrendekkel érzékenyebben reagálnak ezekre a szerekre. A pánikbetegség tünetei sokszor spontán javulást mutatnak a negyvenes-ötvenes életkor elérésével.

A pszichológiai okoknál a gyermekkori szeparációs szorongás, valamint a későbbiekben a párkapcsolatokban jelentkező függőségi igény (dependecia-szükséglet) is szerepel.

Azonban az emberek egy része veleszületetten (öröklötten vagy az intrauterin életben szerzetten), a kora gyermekkorban elszenvedett fokozott stressz, vagy esetleg egyéb, nem pontosan ismert hatások (pl. korai traumatikus élmények) miatt az átlagnál hajlamosabb a szorongásra. Akármi is a kiváltó ok, a következményes hajlam mind biológiai, mind pedig lelki szinten megállapítható. A hajlammal rendelkező egyéneknél néha nyilvánvaló kiváltó ok nélkül, néha a fokozott megterhelés (pl. munkahelyi stressz) vagy valamilyen negatív élethelyzet (pl. válás) következtében alakul ki szorongás.

Napjainkban sem teljes az egyetértés annak tekintetében, hogy a különböző szorongásos állapotok egymástól eltérő, más és más oki tényezőknek köszönhetően kialakult önálló kórképek, vagy olyan tünetegyüttesről van szó, amely igen széles tüneti spektrumban megnyilvánuló, de alapvetően azonos betegséget jelent. A hosszú távú vizsgálatok alapján a pánikbetegség és a generalizált szorongás diagnózisa nem stabil, azaz gyakran változik az idő múlásával: az orvosok bizonyos idő elteltével sokszor már más szorongásos kórképet, depressziót vagy disztímiát diagnosztizálnak a betegeknél.

 

A szorongásos kórképek gyógyítása

A szorongás kezelése alapvetően kétféle módszerrel lehetséges; a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezeléssel. Az utóbbiból kiemelt hatékonyságú lehet pl. a kognitív viselkedésterápia.

 

Mitől kell elkülöníteni a szorongásos zavarokat?

A fenti kórképeket el kell különítenünk az olyan súlyos testi betegségektől, mint amilyen a szívinfarktus, a magas vérnyomás, az ingadozó vércukorszint (főként a vércukoresés járhat szorongással), az asztma, a pajzsmirigybetegségek és egy ritka mellékvese tumor. Hasonlóságot mutathatnak továbbá a koffeinmérgezés, az alkoholelvonás kezdeti tünetei, vagy esetenként a kokain, illetve marihuána fogyasztása.

Kapcsolódó:

szorongás kezelése gyermek- és serdülőkorban