Nehézfiúk drograbságban

Bár a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben is előfordul kábítószer-fogyasztás, a világ börtöneihez képes jelentéktelen mértékben.

Hazánkban páratlan programba kezdett a békéscsabai MI-ÉRTÜNK Prevenciós és Segítőegyesület két munkatársa, Mező Andrea és Körömi János a napokban a gyulai börtönben. Dr. Ruzsa György, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet osztályvezetője elmondta, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága pályázatot írt ki a kábítószer-fogyasztás megelőzésére a börtönökben.

A Békés megyei intézetben számos olyan fogvatartott van, akik kinti életükben kapcsolatba kerültek már a droggal. Fogyasztók voltak, vagy ilyen jellegű bűncselekmény miatt kerültek előzetes letartóztatásba, illetve ítélték el őket. Szeretnék őket megállítani a veszélyes úton. Néhány fogvatartott drogtermesztésért, -tartásért, -kereskedelemért került rács mögé. Az intézet 200 ezer forintot nyert a közel kéthónapos program megvalósítására, melyben együttműködő partnerük az egyesület. Új szemszögből közelítenek a kábítószer-fogyasztás megelőzéséhez. Nemcsak fogvatartottaknak szánják a programot, hanem a börtön munkatársainak is, mindegyik csoportot a maga szemszögéből készítik fel. Beszélgetés, teszt a kábítószerről, szituációs játék szerepel a programban, melyről végül összegző kiadványt készítenek.

Forrás: B. M. Hírlap

Mi-Értünk 2006

A Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület 2000 májusában alakult azzal a céllal, hogy értő segítséget nyújtsanak elsősorban a 16-40 éves korosztályba tartozó drogfüggőknek és hozzátartozóiknak, de más szenvedélyproblémával küzdőknek is. Munkájuk természetes része a titoktartás, így bárki a következményektől való félelem nélkül keresheti meg az egyesületet. A szenvedélybeteg problémájának kezelése a szembenézéssel kezdődik, ami általában krízissel, az addig megszokott (ha nem is jó, de kialakult és vihetőnek látszó) életvitel felborulásával jár. Ilyen helyzetben szükség van a segítségre.

Az egyesület a buszpályaudvar aluljárójában lévő teremben működött, májustól új székhelyük a Kazinczy utca 6/1. szám alatt lesz. Az új helyen beindul nappali intézményük, amely a tervek szerint hétköznapokon 8-16 óráig tart nyitva. A nappali gondozással elősegítik az érintettek önszerveződését, önálló életvitelét, munkarehabilitációját, szabadidejük hasznos eltöltését. A Mi-Értünk nappali ellátó mosakodási és mosási lehetőséget biztosít, ingyen kaphat teát és vajas kenyeret, aki kér, és lehetőséget nyújtanak további étkeztetésre térítési díj ellenében. Konzultációs központ funkciót is ellátnak, az ellátás keretében a szenvedélybeteg és hozzátartozói számára segítséget nyújtanak többek közt az egészségi és pszichés állapot javításában, a problémamegoldásban, a mindennapi életvitel készségeinek fejlesztésében, a stressz kezelésében. Segítenek abban, hogy a szenvedélybeteg eljusson a megfelelő szakemberhez, az orvosokkal együttműködve folyamatosan figyelemmel kísérik az érintett állapotát. Ösztönöznek az alapszintű szűrővizsgálatokon való részvételre. Nemcsak azokra gondolnak, akik felkeresik őket, végeznek utcai szociális munkát, és folytatnak úgynevezett „bulisegély-szolgálatot”. Támogatják az önsegítő csoportokat, áprilisban pedig az érdeklődés függvényében Békéscsabán, Gyulán, Békésen, Orosházán és Szarvason tartanak autogén tréninget a rászorulók számára ingyenesen. Erre jelentkezni a 06-30/9383-590-es telefonszámon lehet. A krízishelyzetben levőknek 24 órás telefonügyeletet tartanak, egyelőre a 06-70/502-2103 számon hívhatók, de májustól vezetékes telefonon is elérhetők lesznek. Az egyesület címe: 5600 Békéscsaba, Pf. 491.

Forrás: Csabai Mérleg

Férfiak egészséghete

2006. június 1-10.

Szeretettel meghívjuk a békéscsabai férfiakat és családjukat az alábbi rendezvényekre!

• Június 1., 8-15 óráig: II. Mogyi Középiskolai Sportparádé. Helyszín: a Városi Sportcsarnok és külterületei, a környező iskolák sportpályái. A sportparádé célja: lehetőséget biztosítani Békéscsaba középiskolásainak, hogy összemérjék tudásukat egy egész napos versenyen, különböző sportágak népszerűsítése.

• Június 3., 9-15 óráig: II. Csabai Sportparádé. Helyszín: a Városi Sportcsarnok és külterülete. A program célja: a szabadidősport népszerűsítése, lehetőséget biztosítani Békéscsaba lakóinak (óvodástól a nyugdíjasig) a sportolásra, a versenyzésre, a különböző sportágak kipróbálására.
• Június 4., 11-15 óráig: Jaminális. Helyszín: Bessenyei utcai sportlétesítmény. Vetélkedő és fórum csak férfiaknak. A résztvevőknek feladatokat kell megoldaniuk: íjászkodás, fűrészelés, drótozás, szegelés, kőhajítás, toronyépítés, egészségügyi totó, akadályfutás, ételkóstolás-felismerés. Fődíj: háromnapos pihenés a gyomaendrődi Pájer kempingben két személy részére.
• Június 6-9-ig, naponta 8-21 óráig: „Sportolj az egészségedért”. Helyszín: Rekreációs Központ (Andrássy út 73. II. em.). Ezeken a napokon minden érdeklődő férfi ingyen veheti igénybe az edzőterem nyújtotta szolgáltatásokat.
• Június 6., 13-15.30 óráig: Egészséges siker – Hogyan lehet egy férfi egy időben sikeres és egészséges? Helyszín: Csaba Center mozi. Meghívott vendégek: Frankó Attila zenész, producer, Fazekas Ferenc zenész (Déjávu együttes), Grecsó Krisztián író, Schuch Alex mesterfodrász, Vozár Attila olimpikon, hosszútávfutó. 17 óra: Pillanatképek partnervárosaink életéből – fotókiállítás. Helyszín: a Csaba Center III. emeleti folyosója. A Visegrádi Négyek szellemisége alapján – Skoczow (Lengyelország), Martin (Szlovákia), Karvina (Csehország) és Békéscsaba – a tagvárosok életéről szóló fotókiállítás.
• Június 7-9., naponta 14-18 óráig: „Ételünk az életünk”. Helyszín: a Csaba Center aulája. Vérnyomásmérés, vércukor-meghatározás, ételbemutató, salátabár. Az egészséges táplálkozás körében a helyszínen készítendő saláták, hidegtálak.
• Június 7., 15-17 óráig: „Divatkór – kóros divat”. Helyszín: Ifiház. Interaktív beszélgetés. Meghívott vendég: dr. Csernus Imre szakpszichiáter. 10-18 óráig: A Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete szolgáltatásai. Helyszín: a Csaba Center aulája és a Rekreációs Centrum (Jókai u. 15.). Hagyományos és alternatív terápiás eszközök, módszerek kipróbálása. 14-18 óráig: „A férfiak egészségéért – a nőkkel együtt”. Zenés, táncos színpadi bemutatók. Helyszín: a Csaba Center aulája. Ismeretterjesztő előadások, vetélkedő, totó, vitafórum, aerobik- és fitneszbemutató. 14-17 óráig: „Nőkkel a férfiak szívéért”. Helyszín: Mezőmegyer, Arany János Művelődési Ház. Ismeretterjesztő előadások, téma: a daganatos betegségek megelőzése, szűrés lehetőségei.
• Június 8., 9-15 óráig: Nyugdíjasok napja az Árpád fürdőben. Gyógytorna a szabadban és a vízben, szakemberek irányításával, helyszíni vérnyomásmérés. 13-16.30 óráig: „DADA Kaszinó” – Vény nélkül mindenkinek. Helyszín: a Csaba Center aulája. Játékos vetélkedők fiatalok és idősebbek részére. Preventív előadás középiskolásoknak egy gyógyult drogbeteg fiatalemberről.
• Június 9., 10-11.30 óráig: Villanások Mentális Színház, rögtönző színházi előadás. Helyszín: Csaba Center mozi. Érzelmek és gondolatok megnyilatkozása férfi módra. A lelki egészség fontossága. A rögtönző színházi előadás nagyobb tömegeket vonzó, tartalmas és szórakoztató közösségi esemény, ahol a színészek, egy játékmester és egy zenész közreműködésével, a jelenlévő nézők történeteit mutatják be, különböző rögtönzési technikák alkalmazásával. 10-14 óráig: Családi nap. Helyszín: Széchenyi liget. Parlagfűgyűjtési akció. 11.30-13 óráig: „101 Reykjavik”. Helyszín: Csaba Center mozi. Filmvetítés és beszélgetés a film kapcsán a felnőtté válás nehézségeiről. 15-17 óráig: „Férfiak egészsége”. Helyszín: a városháza ebédlője (Szent István tér 7.). Játékos vetélkedő nyugdíjasoknak, gyógytorna, szellemi totó.
• Június 10., 9-14 óráig: „Ki a legény a gáton?”. Helyszín: Vandháti úti atlétikai centrum. Egészségmegőrző sport- és szabadidő-rendezvény férfiak, családok és fogyatékkal élők részvételével. 8 km-es futóverseny a bátrabb férfiak számára, terepfutóverseny, váltóverseny általános iskolák alsó tagozatos fiú tanulói részére, fogyatékosok kerekes székes szlalom és gyorsasági versenye, családi váltóverseny. A helyszínen vérnyomás- és vércukorszintmérés, tanácsadás, egészségtotó. 10-14.30 óráig: Családi egészségnap. Helyszín: Remonda Szabadidő Lovas és Sportegyesület (Gyulai út 65.). Lovas terápiás bemutató, gyermekeknek rajzverseny, egész napos program, ebéd bográcsos egytálétel.

Szervezők: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának egészségügyi és sportosztálya, Békés Megyei ÁNTSZ, Védőnői Szolgálat, KEF, Békéscsabai Civil Szervezetek Szövetsége, Városi Nyugdíjas-egyesület Életmódklubja, Egyensúly Szabadidő Klub, Béthel Alapítvány Gadara Ház, Mentálhigiénés Egyesület, Vasútegészségügyi Kht., Őszifény Wellness Egyesület, Cukorbetegek Klubja, Csabai Életfa Kht., Békéscsabai Városi Nagycsaládosok Egyesülete, Formabontó Szabadidős Egyesület, Békés Megyei Sclerosis Multiplexesek Ksz., Békéscsabai Atlétikai Club, Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete, MI-ÉRTÜNK Prevenciós Egyesület

Információ: Dr. Kovács Zoltán városi főorvos, telefon: 523-835

A programot támogatja: Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata

 

Forrás: Csabai Mérleg

Pokoli kínokat állnak ki

A cigarettára testileg, a marihuánára lelkileg szoknak rá

A droghasználók, a különböző viselkedési függőségekben szenvedők, az alkoholbetegek és hozzátartozóik is segítséget kaphatnak majd egy új békéscsabai intézményben.
A Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület most alakítja ki Békéscsabán a megyében egyedülálló, szenvedélybetegeknek szóló nappali intézményét. Az országban több ilyen központ működik, ahol a droghasználók, a különböző viselkedési függőségekben szenvedők, alkoholbetegek és hozzátartozóik is segítséget kaphatnak. Persze ehhez szükséges, hogy igényeljék is a támaszt.

— Senkire nem erőltetjük rá a segítségünket. Az utcán, lakókörnyezetünkben gyakran találkozunk drogosokkal. Ha azt mondják, nekik jó így, csak ártalomcsökkentő szolgáltatásunkat nyújthatjuk. Például steril injekciós tűket adunk, hogy legalább ne fertőzzék meg magukat és egymást — mondta Körömi János addiktológiai konzultáns, az egyesület munkatársa. Hozzátette, a droghasználókra nem feltétlenül megfelelő szó a kábítószeres. Van, aki kábítószert használ, ami kábulatot okoz, más élénkítő-serkentőszert, például diszkódrogokat, vagy hallucinációt előidéző marihuánát, LSD-t juttat a szervezetébe. Ráadásul nem minden szerről ugyanolyan gyötrelmes leszokni.

— A nikotin fizikai elvonási tünetei kellemetlenek. A marihuánánál ellenben nem alakul ki fizikai függés, viszont nagyon erős lehet a szer utáni sóvárgás. Az persze, hogy a testünk nem szokik hozzá a szerhez, nem feloldozás, ettől még nem ajánlatos „füvezni”. A lelki károsodás legalább olyan komoly következményekkel jár, mint a testi — hangsúlyozta a szakember.

Az alkohol, az ópiátok, a gyógyszerfüggőség persze sokkal rosszabb, itt már orvosi segítség is kell. Százból egy embernek ha sikerül szakszerű segítség nélkül abbahagynia a rendszeres alkoholfogyasztást vagy a drogozást. A kábítószereseknek, az alkoholistáknak különösen kegyetlen, míg a szer kiürül a szervezetükből. A fizikai elvonási tünetek az anyag fajtájától függően váltakoznak. Hányás, hasmenés, izzadás, különböző testi fájdalmak jelentkezhetnek. Úgy érezhetik, ég a csontjuk, nem lehet hozzáérni a bőrükhöz, annyira fáj. Pokoli kínokat állnak ki. Ehhez szorongás és halálfélelem is társulhat. S a lelki gyötrődés csak ezután következik, hiszen sóvárognak az anyag után. Az alkoholisták elvonási tünetei és az abból kialakuló „alkoholos delírium” akár halálhoz is vezethet.

Egyedül már nem megy

Körömi Jánosnak több olyan páciense van, aki nemrég jól szituált férfi volt, biztos családi háttérrel, most pedig romokban hever. Segítség nélkül nem megy. Ezért jött létre a Mi-értünk egyesület, amely orvosi, pszichológiai, jogi, szociális segítségnyújtással támogatja a bajba jutottakat. Az egyesületet hamarosan Békéscsabán, a Kazinczy utca 6/1. szám alatt lehet megtalálni.

Harminc százalék nő

Nemcsak a drog, az alkohol is mindent tönkretehet. A férfiaknál kevésbé jellemző, hogy zugivók. A nők a társadalmi megítélés, neveltetésük miatt is szégyellik az alkoholfogyasztást. Riasztó adat, hogy tíz éve Magyarországon az alkoholisták tíz százaléka volt nő, ma pedig már harminc százalék felé közelít ez az arány. Mindez úgy, hogy nem csökkent a férfi betegek száma sem.

A Mi-Értünk egyesület új helyiséget kapott

A Mi-Értünk Prevenciós és Közhasznú Egyesület elköltözik a buszpályaudvar aluljárójából, ahol eddig 32 négyzetméteres helyiséget béreltek. Az alapítványnak új, 120 négyzetméteres irodát ad használatra a város a Kazinczy utca 6/1. szám alatt. A Mi-Értünk a városban élő szenvedélybetegekkel, elsősorban kábítószer-fogyasztókkal foglalkozik. Általános információkat nyújtanak, segítik a szenvedélybetegségek korai felismerését, közösségi programokat, tűcserét, szociális, jogi, életvezetési tanácsadást biztosítanak.

Forrás: B. M. Hírlap

Szenvedélymentes nap

A Békéscsabai Civil Szervezetek Szövetsége március 6-án a Szabó Pál Téri Általános Iskolában immár harmadik alkalommal szervezte meg az Egyensúly Szabadidő Klubbal közösen a szenvedélymentes napot.

A rendezvény fő programja a labdarúgókupa volt, amelyért ifjúsági csapatok mérkőztek meg egymással. A nap folyamán a felnőttek a Szenvedélyekről őszintén, a gyerekek pedig a Megelőzés fontossága a lelki egészségben című fórumon vehettek részt.

A mérkőzések szüneteiben a gyermekek sporttotót, önismereti teszteket tölthettek ki, és logikai játékokkal szerezhettek zsetonokat, amelyeket ajándékokra válthattak át. Ingyenes vérnyomás-, vércukorszintmérésre is adódott lehetőség.
A szenvedélymentes nap igazán nagy nyertese a Jamina SE A csoportja volt, hiszen továbbra is magukénak tudhatták a Szenvedélymentes Vándorkupát. Az eredményhirdetés után Hevesi Imre koncertje következett. A rendezvényt tombolahúzás zárta.
A Békéscsabai Civil Szervezetek Szövetsége ezúton szeretne köszönetet mondani a szenvedélymentes nap támogatóinak, hogy lehetővé tették a rendezvény megvalósítását és színvonalának emelését: Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének kisebbségi, érdekegyeztető és külkapcsolati (KÉK) bizottsága, A. E. Szövetség (Zalaegerszeg), ANTSZ, Békés Megyei Hírlap, Békés Megyei Labdarúgó-szövetség, Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa, Csabai Civil Iroda, Cukorbetegek Klubja, Friesland Hungária Rt., Gadara ház, Kábítószer-egyeztető Fórum, Magyar Védőnők Egyesülete (békéscsabai szakosztály), Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület, Nyújtsd Segítő Kezed Alapítvány, Rádió 1 (Békéscsaba), Sütőker Rt., Miklós Attila, Timár Imre és Vágvölgyi Gábor önkormányzati képviselők.

Forrás: CSABAI Mérleg

A bajban is van remény

A kábítószert, az alkoholt és a cigarettát egyre fiatalabb korban, akár már tíz-tizenegy évesen kipróbálják a fiatalok. A megelőzés természetesen mindennél fontosabb, de ha valaki egyre mélyebbre süllyed, és ezt felismerve segítséget kér, a megyénkben több helyen is megkaphatja.

A bajban is van remény. A Béthel Alapítvány angliai mintát követve, Kapu program elnevezéssel önkéntes segítő szolgálatot működtet a drogszenvedély terjedése ellen
Asztalok és táblák sorakoztak a csabai Hotel Fiume előtt, ahol erőteljesen tapasztalhattuk a megyei szervezetek segítő szándékát a szenvedélybeteg fiatalok felkarolására. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei szervezetének felhívására több egyesület költözött ki az utcára tegnap a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napján, hogy megmutassák, van remény. A Mi-értünk Prevenciós és Segítő Egyesület munkatársa, Szferléné Dénes Pálma elmondta, a drogosok többnyire akkor kérnek segítséget, amikor eljutnak addig a pontig, hogy már jobban félnek a szer hatásától, mint az elvonási tünetektől. Az egyesület rehabilitációs intézetekkel is kapcsolatban áll, ezekbe egyre könynyebb bejutni, hiszen a várakozási idő most csupán másfél-két hét. A megyénkben két ilyen intézet is működik, az egyik Gyulán, a másik Nagyszénáson. A Mi-értünk a csabai ifiházban szombatonként szülőcsoportot hív össze, ahol a bajbajutottak szülei találkozhatnak egymással.

A példakép kamaszkorban játszik legnagyobb szerepet a fiatalok életében. Szükségük van valakire, aki meghallgatja, irányítja, tanácsokkal látja el őket. A békéscsabai Gadara Ifjúsági Gondozóház és Pszichoklinika (Becsey Oszkár utca) negyven órás ingyenes képzést biztosít azoknak, akik hetente egy-két órát feláldoznak a szabadidejükből, hogy másokon segítsenek.

Fekete G. Kata

 

Forrás: B. M. Hírlap

Abbahagyni egymásért

Zsuzsa és Lukács drogtávoltartó programja

Amikor először találkoztunk, Rácz Zsuzsáról annyit tudtam, hogy 1998-ban megjelent egy könyve kábítószerfüggő fiatalokról. És most az öccsével, Lukáccsal – aki miatt ez a könyv megíródott – különleges drogmegelőző programot tervez középiskolásoknak. Először egy kávézóban beszélgettünk, s ahogy mind többet elárultak magukról, adódott a kérdésem: elmondjátok az egész történetet?

Egymásra néztek, majd egyszerre vágták rá: miért is ne! Igaz, tette hozzá kicsit már elbizonytalanodva Zsuzsa, az elmúlt éveket igazából még mi sem beszéltük végig egymással. Néhány héttel később Zsuzsáék konyhaasztalánál ültünk le. A magnókazettát, amely valójában kettejük beszélgetését rögzítette, azóta nekik ajándékoztam. Nekem megmaradt az a különleges élmény, hogy tanúja lehettem két mai huszonéves megrázóan őszinte vallomásának.

Zsuzsa: – Vitatkoztunk, veszekedtünk, rengeteget kiabáltam vele, de igazából mindig felmentettem, mert állatira féltem, ha én megharagszom rá, teljesen egyedül marad. Egyszer egy rádiós élő adásban egy pszichiátert kérdeztem, és tőle hallottam először a kodependenciáról, azaz a függőtől való függőségről. Így jöttem rá, hogy már nyakig benne vagyok, annyira függök a testvéremtől, hogy szeretném leélni az életét helyette, mert abban hittem, hogy nem tudok másképp segíteni rajta. Ez már szinte skizofrén állapot volt, vártam a csodát. Három évig tartott.

Lukács: – Nem csoda történt, csak iszonyúan féltem a börtöntől. Annyira féltem, hogy inkább elvonóra mentem, és többször megpróbálkoztam a rehabilitációval. Szenvedtem, nem találtam kapaszkodót, megszöktem, borzalmas időszak volt. Minden nap egy évnek tűnt. Mindennap eszembe jutott, hogy kimegyek, és inkább túllövöm magam. De ezt elsősorban a szüleim, és persze Zsuzsa miatt nem mertem megtenni, mert tudtam, hogy ő ebbe belehalna. A legelső változás az volt, hogy a szervezetem fizikailag rendbe jött. Egyszer belenéztem a tükörbe, és azt láttam, hogy egészen olyan vagyok, mint régen. Kimondtam végre: most már nem szabad visszafordulni.

város, ahonnan indultak, teljesen véletlenül mindhármunk szülővárosa.

Zsuzsa: – Tizennyolc évesen, 1990-ben jöttem el Miskolcról. Rengeteg tervem volt. Először Szegeden jártam főiskolára, de azt nem szerettem, elsősorban a konzervatív, unalmas légkör meg a fafejű tanárok miatt. Szerencsére akkoriban hirdettek munkastúdiót a Magyar Rádióban, és nekem gyerekkori álmom volt, hogy majd egyszer a rádióban fogok beszélni, úgyhogy pályáztam. De semmiféle értesítést nem kaptam. Két hónappal később – mivel nem bírtam már magammal – telefonon érdeklődtem. Akkor derült ki, hogy régen lezajlott minden, én meg nem írtam rá a pályázatomra a nevemet. Szerencsére megkeresték, elolvasták, tetszett, így soron kívül behívtak. Felkerültem Budapestre, munkásszállón laktam, és egy nevelőotthonban dolgoztam, közben a rádióban tanultam. Aztán sikerrel felvételiztem az ELTE angol szakára. Fantasztikus évek következtek, mi voltunk az ifjú titánok, akiket engedtek műsort csinálni: műsorvezető, szerkesztő voltam például a Reggeli csúcsnál, és négy évig szerkesztettem a Tolerancia-díjas Drogériát. 1999-ben adtuk fel, azaz inkább a rádió adott fel minket. A tíz-tizenkét tagú rádiós munka- és baráti társaságunkból gyakorlatilag ketten maradtak meg az újságírói pályán. 1993-tól dolgoztam Kepes András műsorainál is mint háttérember. Ő igazi mesterem volt. Nem véletlen, hogy neki mondtam el először ezt a történetet. Tanácsát kértem, mit csináljak. Azonnal könyvet kell írni belőle, hogy mások is tudjanak róla, tanuljanak belőle, vágta rá. Ez az „azonnal” persze még jó sokáig elhúzódott.

Lukács négy évvel fiatalabb a nővérénél.

Lukács: – Miskolcon jártam középiskolába, de nagyon lusta voltam, utáltam tanulni. Főleg azért, mert olyan műszaki szakközépiskolában végeztem, ahol a kilencvenes évek elején már halott szakmákat oktattak, hiszen a nehézipart addigra szinte teljesen felszámolták a városban. Érettségi után csak úgy elvoltam, mert olyan városban éltem, ahol a hatalmas munkanélküliség miatt lehetetlen volt elhelyezkedni. Azzal szembesültem, hogy rám nincs szükség. A barátaimmal jobb híján szórakozni jártunk. Ittunk, unatkoztunk, arra vártunk, hogy történjen végre valami velünk. Télen még rosszabb volt, mert a haverok közül többen tanultak, vagy szülői protekcióval dolgozni kezdtek, mi néhányan nagyon feleslegesnek és egyedül éreztük magunkat. Először kíváncsiságból egy fél Extasy tablettát vettünk be fejenként, majd elmentünk a diszkóba, álltunk egy helyben, és mondogattuk, hú, de király, hú, de király. Azt hittük, ilyen, amikor beáll az ember. Ez 1994-ben volt. Aztán szép lassan továbbléptünk, speedezni kezdtünk. Eleinte csak hétvégeken, majd unalmunkban már hét közben is. Akiktől vettük az anyagot, heroinoztak. Egy napon azt mondták: ti nem tudjátok, mi a jó, ha ezt még nem próbáltátok ki.

Zsuzsa: – Akkoriban egy amerikai ösztöndíj miatt fél évig nem voltam itthon. Amikor először hazamentem Miskolcra, döbbentem láttam, hogy az öcsém milyen rosszul néz ki, milyen sovány. Aztán ebéd közben arról mesélt, hogy „partikra” járnak táncolni, ahová hajnalban indulnak el otthonról. Őszintén rácsodálkoztam: jé, ez már egy másik generáció. A barátnőm világosított fel később, hogy az ilyen helyeken diszkódrogokat fogyasztanak a fiatalok. Akkor felmentem az öcsém szobájába, ott ült két barátjával, és én tök naivan rákérdeztem: tényleg, ti is használtok drogokat? Igen, hangzott a megdöbbentő válasz. Valami iszonyatos, megmagyarázhatatlan félelem tört rám, csak annyit nyögtem ki, de hát hagyjátok abba, mert ez nagyon veszélyes. És akkor beszélgettünk arról, hogy miért teszik, hogy a munkanélküliség miatt, meg unatkoznak. Majd az egyik srác hirtelen megszólalt: Zsuzsi, egy dolgot mondjál nekünk, amiért érdemes leállni! (Zsuzsa először fordul közvetlenül az öccséhez.) Emlékszel, hogy mit mondtam?

Lukács: – Nem.

Zsuzsa: – Annyit mondtam csak, hogy egymásért kell leállnotok. Közben végigfutott az agyamon: lehet, hogy most ezen múlik. Mert ha találok egy igazi mondatot, akkor sikerülhet nekik. Valószínűleg azért csináltam végig a következő éveket, hogy megtaláljam ezt a mondatot.

Lukács: – Úgy gondoltam, hogy bármikor abba tudom majd hagyni, ha akarom. De nem akartam, mert jó volt. Kitöltötte a napjaimat. Nem unatkoztam, amíg megszereztem rá a pénzt – eleinte a szüleimtől, aztán bekerültünk a „körbe”, és már mi is üzleteltünk -, amikor pedig megvettem az anyagot, már pláne nem unatkoztam. Azt is gondoltam, hogy hülyék ezek, miről beszélnek, hogy bele lehet halni, de hiszen kutya bajom, sőt, végre jól érzem magam.

Zsuzsa: – Szinte semmit sem tudtam a drogokról, pedig újságíró voltam. Frankón semmi fogalmam nem volt arról, hogy kihez kéne fordulni: orvoshoz, pszichiáterhez? Van olyan, hogy „leszoktató intézmény”? Egyáltalán, létezik olyan ember, aki tud valamit és segíthet?

Zsuzsa tejet önt magának, Lukács pedig rágyújt. Mintha erőt gyűjtenének a történet folytatásához. Már úgyis meg akartam kérdezni tőlük, hogy milyen testvérek voltak korábban. Lukács erre megrántja a vállát, sok az a négy év korkülönbség, válaszolja lakonikusan.

Zsuzsa: – Amikor az öcsém végre tizennégy éves lett, és értelmes dolgokról is beszélgethettünk volna, én végleg elmentem otthonról. Felnőtt, önálló életet éltem. Teljesen kiestünk egymás életéből. Igazából akkor lettünk testvérek, amikor ő 19 éves volt, én meg 23. Akkoriban minden hétvégén kétségbeesetten hazajártam, és jobb híján ott ücsörögtem velük a gyerekszobában. (Az öccséhez fordul.) Úgy éreztem magam köztetek, mint egy kísértet. Tényleg, soha nem mondtad el, hogy valójában miért avattatok be?

Lukács: – Mert valahol felnéztünk rád. Egyetemre jártál, Pesten éltél. Nekünk a főváros nagyon vonzó, misztikus dolog volt. (Már nekem mondja.) Példaképnek tekintettük. Ő volt az egyetlen, akivel a drogról beszélni tudtunk.

Zsuzsa: – Fura, erre akkor nem gondoltam. Nekem 1995 nyaráról mindig az jut eszembe, hogy folyamatosan szorongok. Minden szavamat megválogattam, mert azt hittem, ha jól beszélek, talán abbahagyják. Édesapánk hamar ment nyugdíjba, így ő mindig otthon volt. Nagyon érzékeny ember, valószínűleg pontosan értette, hogy mi történik körülötte, de megfogalmazni nem tudta, és tenni sem tudott semmit. Egyáltalán nem kommunikáltak az öcsémmel. Anyánk meg rettegett. Ő nem sejtette, hogy a drogról van szó, de az már egyértelművé vált számára is, hogy nagyon nagy a baj. Csak éppen egy szót sem beszéltünk róla. Nem mertem elmondani nekik, mert meg akartam kímélni őket. (Az öccséhez fordul.) És veled sem mertem kettesben, négyszemközt beszélgetni. Nem mertelek megkérdezni a heroinról. Jó sokáig éltünk így.

Lukács: – Aztán egyszer kitaláltam, hogy reklámokkal akarok foglalkozni. Elvégeztem egy iskolát, közben persze folyamatosan nyomtam a heroint. De abban reménykedtem, ha majd dolgozom, nem lesz már szükségem rá. Hát ez nem jött össze. Előfordult, hogy beállva mentem el egy meghallgatásra, és ott elaludtam, mielőtt rám került volna a sor. Aztán jöttek a rendőrségi ügyeim. (Nekem magyarázza: – Erről nem beszélek szívesen, de pénzt kellett szerezni az anyagra. Egyre mélyebbre süllyedtem.) Akkor nagyon megijedtem. Tudtam, ha bármi „történik”, ezentúl börtönbe is kerülhetek.

Zsuzsa: – Mire Lukács végre bevonult a rehabilitációs intézetbe, az én lábam alól teljesen kifutott a talaj. Már kész volt a könyvem kézirata. Végiginterjúztam a várost, kézről kézre adtak a miskolci drogosok, akik hihetetlenül őszintén megnyíltak előttem. Azért akartam könyvet írni róluk, mert azt gondoltam, így segíthetek nekik. Szembesíthetem őket saját magukkal, hogy megértsék, értékes emberek. A könyv címe Kábítószeretet lett, mert a megszólaltatott fiatalok a szeretet hiányáról beszéltek. Hittem benne, hogy a szeretet mindenen átsegíthet. Írás közben, ebben a különös lelkiállapotban beleszerettem egy drogos fiúba. Két hónappal később összeköltöztem vele. Fél év múlva egyik pillanatról a másikra elhagyott. Kirúgtak az egyetemről is. Beteg lettem. Rákos. Úgy éreztem, eddig minden hiábavaló volt. A szeretetem nem elég, hogy mások életét megváltsam. Közel álltam ahhoz, hogy feladjam.

Lukács: – Iszonyatosan készültem arra, hogy majd kint megváltom a világot. Amikor aztán hosszú hónapok bezártsága után kijöttem az intézetből, megálltam valahol az utcán, minden idegen volt, na jó, kijöttem, és? Nem mertem hazamenni Miskolcra, és nem mertem újra kezdeni máshol sem. Elfogadtam, hogy Zsuzsával kell maradnom Pesten.

Zsuzsa: – Közben megjelent a könyvem, és a visszajelzések azt igazolták, hogy mégis jó úton jártam. Ez adott erőt ahhoz, hogy összeszedjem magam, és még egyszer megpróbáljak segíteni. De már azt kellett akkor megtanulnom, hogyan engedjem el az öcsémet. Jó, maradjon a fővárosban, de építse fel a saját életét. Ez persze évekig tartott. Egy kommunikációs cégnél dolgoztam, és éppen felmondtam, amikor megjelent a könyvem. Magam helyett beajánlottam Lukácsot. Persze rögtön kiderült, hogy a könyvem róla szól. Mégis felvették, kapott tőlük egy esélyt. S ahogy lassanként rendeződtek a körülményeink, dolgoztunk, Lukács tiszta volt, és lett egy komoly barátnője, a szüleinkkel is rendbe jött minden. Ma már meghitten beszélgetünk a családi ebédeknél, igaz, a múltról egyetlen szó sem esik. Tudom, hogy iszonyatos bűntudatuk volt, és ők is sokat szenvedtek. El kellett viselniük például, hogy a környezetük büdös narkósnak nevezte a fiukat.

Zsuzsa nemrég – félig-meddig kényszerűségből, mert így alakult a pillanatnyi helyzete – lakás nélkül maradt. Olyan természetes volt, hogy Lukács és a barátnője befogadták. Most övé a VIII. kerületi lakás kisszobája. Regényt ír, a másodikat. Az elsőt, a Kábítószeretetet szeptemberben újra kiadják. Zsuzsa jól van. Az egészségét tekintve is. Azóta Lukács is a médiában dolgozik, és mellette az egyik főiskola kommunikációs szakán tanul. Még mindketten tovább keresik a helyüket az életben. Közben pedig már az utánuk következő generáció jövőjéről gondolkodnak.

Zsuzsa: – Mi egy „átmeneti” generáció tagjai vagyunk, hiszen viszonylag biztonságos körülmények között nőttünk fel, ami erőt ad ahhoz, hogy nagyjából kiálljuk a próbákat. De a mostani fiatalok körül annyi a bizonytalanság, teljesen kétségbe vannak esve, mi lesz velük, hol fognak dolgozni, kihez tartozzanak. Igenis a mostani huszonévesek felelőssége, hogy az utánunk következőket felkészítsék az életre. Mi, Lukáccsal, a saját kárunkon tanultuk meg például az elmúlt hat évben, hogy nem a drogokról kell beszélni nekik. Hanem arról: tizenévesen is rengeteg mindent tehetsz azért, hogy jól érezd magad a bőrödben, és ha vannak élményeid, ha hasznosnak érzed magad, nem a drogot választod majd.

Lukács: – Nekem jutott eszembe, hogy hasznosíthatnánk valamit abból, amit végigéltünk. Erre kitaláltuk az „élménymozgalmat”. Ez egy internet alapú ismerkedőhely lesz, ahol csapatokat lehet építeni, és ezek a csapatok kalandhétvégéket nyerhetnek. Tegyenek a fiatalok azért, hogy legyenek barátaik. Ha találunk támogatókat, akkor előállunk majd egy nagyon komoly programmal, amelybe a középiskolás korosztályt akarjuk bevonni.

Zsuzsa: – Szeretnénk megértetni velük, hogy a legtöbb dolog elsősorban rajtuk múlik. Minden ember életében jön előbb-utóbb valamilyen sorsfordító. Az a jó, ha sikerült előbbre lépni. Én például azelőtt végtelenül depressziós, kishitű, szorongó ember voltam, most kiteljesedett az életem. „Megismerhettem” az öcsémet, és rájöttem arra is, ha úgy szeretem a szüleimet, ahogy nekik jó, akkor ők is vissza tudják adni ezt a szeretetet.

Lukács (a nővérének): – Tudod, azért ez a történet olykor vissza is húz. Mert sok ember úgy gondolja: aki drogos volt, az is marad. Hiába érzem én úgy, nagyon nagy dolog ám, amit véghezvittem, hogy változtatni tudtam az életemen. Másokat ez egyáltalán nem érdekel.

Zsuzsa (hozzám fordulva, mosolyogva): – Látod, még mindig bizonygatni kell neki, naponta többször is, hogy milyen jó fej, értékes, érzékeny, tehetséges.

Csendben ülünk tovább a konyhaasztalnál. A magnó is lejárt. Nézem a képeket a falon. Két, színes fénymásolóval felnagyított családi fényképet. Az otthoni kert látszik, a szülők, és Zsuzsa meg Lukács. Szokatlan díszlet egy konyhában.

– Miért éppen ezt raktátok ki? – kérdezem önkéntelenül. Zsuzsa válasza késik kicsit.

– Ez a legfontosabb részlete az életünknek.

Forrás: Népszabadság